Interjú Bögösné Szász Edittel,                            az Arany János Pedagógiai, Kulturális, Művészeti Díj díjazottjával

„Nem vágyom máshová...”

A magyar kultúra napja alkalmából tartott ünnepségen Bögösné Szász Edit szolfézstanár, a kisújszállási Baptista Alapfokú Művészeti Iskola igazgatóhelyettese vehette át a Kisújszállás Város Önkormányzata által 1998-ban alapított Arany János Pedagógiai, Kulturális, Művészeti Díjat, mellyel a kiemelkedő nevelő-oktató munkát végző pedagógusokat, a város kulturális életében jelentőset alkotó, valamint a város művészeti életének öregbítésében kiemelt munkát végzőket ismerik el.

Az elismerés kapcsán beszélgettünk, egy kicsit vissza és előre is tekintettünk a tanárnővel.

- Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy ilyen rangos díjjal ismerték el a munkádat?

Elérzékenyültem, nem gondoltam arra, hogy ilyen elismerésben lesz részem. A növendékeimtől, szülőktől, kollégáktól sok szeretetteljes visszacsatolást kaptam már az évek során, de nagyon jó érzés, hogy ezzel a díjjal a város vezetése is kinyilvánította munkám iránti megbecsülését.

- Általánosságban elmondható, hogy a szolfézs nem a diákok kedvence. Te mitől szerettél bele annyira, hogy szinte egy életen át ezt tanítod?

8 éves koromban kezdtem zenei tanulmányaimat és pár éven belül kiderült, hogy ez lesz az én utam. A szolfézst, zeneelméletet az első pillanattól kezdve nagyon szerettem. Az éneklés mindig nagy örömöt jelentett, amikor rájöttem a zenei összefüggésekre, az teljesen felvillanyozott. Nincs olyan területe a szolfézsnak, amit kevésbé szeretnék!  A barátnőim az iskola előtti parkban várakoztak rám, mert én a szolfézst választottam és nem voltam hajlandó “ellógni” az órákról. Ez a szeretet valószínűleg nem csak a tantárgynak szólt, hanem kedves tanárnőmnek is, akit fantasztikus pedagógusként ismertem meg.

- 32 éve, a diploma átvétele óta dolgozol a kisújszállási Baptista Alapfokú Művészeti Iskolában. Sosem vágytál máshova?

Mivel gyermekkoromban második otthonomként tekintettem a zeneiskolára, megtisztelő volt számomra, hogy itt kezdhettem el tanári pályámat. Nagyon jó légkör fogadott, megvalósíthattam pedagógiai ötleteimet, teljes szakmai szabadságot élveztem. Ez így van ma is. Támogatnak, bátorítanak, elismerik a munkámat. Nem vágyom máshová…

- Több ezer gyerek sajátította el a te segítségeddel a zeneelmélet alapjait. Tudod, hogy körülbelül hány tanítványod volt?

A tanítványaim számát nem tudom pontosan megmondani, de azt számba vettem, hogy 26 diákot készítettem fel zeneművészeti szakgimnáziumba és 10 diákot felsőfokú intézményekbe, tanári, tanítói és óvónői szakokra. Nagyon örülök, amikor valaki a zenei pályát választja, de a zeneiskolának a fő irányvonala nem ez, hanem a zene szeretetére, az értő zenehallgatásra való nevelés. Remélem, hogy növendékeim közül sokan hangversenyre járó felnőttekké váltak, olyanokká, akiknek az életében természetes módon van jelen a zene.

- Mennyire és hogyan tudod követni az ő későbbi zenei életútjukat?

Sokan közülük “visszajárnak” hozzánk. Nagyon jó érzés látni őket, beszélgetni velük az életükről és szakmai  előmenetelükről. Ha van rá lehetőségem, a középiskolájukban megtartott tanszaki hangversenyükre is elmegyek. Ezen kívül gyakran meghívjuk őket egy-egy koncertre, általában a Művészetoktatás napja alkalmából megrendezésre kerülő hangversenyeinkre. Jó hallani, látni azt, hogy milyen nagy fejlődésen mennek keresztül az évek alatt és azt is, hogy még mindig szeretik a szolfézst. :)

- Ha visszatekintesz az elmúlt három évtizedre, mennyire változott meg a világ az alapfokú zeneoktatás területén? Máshogy tanítasz ma, mint például 10 éve? A virtuális világ, az online tér mennyire szivárgott be a mindennapi zeneelméleti oktatásba?

Természetesen, mint ahogy az oktatás más területein, úgy a zenei nevelésben is szükségszerűvé vált az új, digitális technikák bevezetése. Mivel én 2015 óta csak hat órában tanítok és főleg pályára készítem a gyermekeket, a fókuszban a felvételire való készülés áll. Így főleg a hagyományos módszereket alkalmazom, de igyekszem a digitális eszközök adta lehetőségeket is kihasználni annak érdekében, hogy minél sikeresebb legyen a felvételi vizsga. Nagyon fontosnak tartom azonban megfelelő arányt a hagyományos, jól működő és az új módszerek tekintetében.

- Ha teljesülhetne három, a hivatásoddal kapcsolatos kívánságod, miket kérnél?

Karvezetésből is diplomáztam és nagyon szeretek kórussal dolgozni, a műhelymunka is nagyon érdekes, ahogyan a semmiből összeáll a mű, de a vezénylés is örömet okoz. Az évek folyamán volt már lehetőségem ebben is kipróbálni magamat, de csak rövid ideig. Valójában az a vágyam, hogy állandó kórusom legyen, az idei tanévben valósult meg, mert a Nabok Kossuth L. Általános iskola alsó tagozatos tanulóiból álló kiskórusának lettem a karvezetője. Sok tehetséges növendéket készíthessek még fel zenei pályára. A szolfézs-zeneelmélet oktatásának más tantárgyakhoz viszonyított elismerése és megbecsülése.

Kívánom, hogy mindez teljesüljön és még sok növendék számára adhasd át a zene szeretetét és ismeretét!

Füzesi Brigitta