Bendegúz és a tűzkeresztség

A spanyolországi Santiago de Compostela neve nem véletlenül lehet ismerős bárki számára: ott végződik a legendás zarándokút, az El Camino. A gárdonyi ifjú, Bodrogi Bendegúz számára azonban az a hely nem valaminek a vége, sokkal inkább egy vélhetően messzire vezető szép út egyik állomása lett. Santiago de Compostelában három korosztály számára rendezték meg a világbajnokságot. Bendegúz, a velencei kisdiák, a Zöldliget Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Baptista Általános Iskola és Gimnázium 10 esztendős tanulója minap érkezett haza.   

– Ötévesen lett rabja a sakknak, amikor a nyári szünetben nagypapája leült vele egy partira. Ezután egy évig szinte csak egymagában játszott, és mivel valóságos ellenfele otthon nem volt, leginkább a számítógép ellen próbálgatta ki magát – mondta Molnár Béla nemzetközi mester, Bendegúz edzője. – Egy-egy játszmát sokszor visszanézett, változtatta a lépéseket, kísérletezett. Később apuka beadta a derekát, és az internetes sakksuli segítségével együtt kezdték el megtanulni az alapokat. A következő nyáron a szülők nagy örömére a velencei iskola sakktábort hirdetett. Bendegúz akkor még csak óvodás volt.

Ahogy edzője jellemezte, a kis szőke legény kitűnt a sakk iránti rajongásával és korát meghazudtoló képességével, a játék elveinek tudásával, a fogalmi ismeretek használatában mutatkozó meglepő fejlettséggel. Lelkes, érdeklődő és motivált versenyző, aki az önálló munkában is dicséretes szorgalommal képezi magát. Makacs és céltudatos, amely a nagy eredményekhez szükséges, egyéniség, akihez türelem és pozitív hozzáállás kell, hogy tehetsége kibontakozzék.

– A világbajnokságon három korosztályban 851 résztvevő indult, Bendegúz a 10 évesek között 205 résztvevő között 11 forduló után 50 százalékot tudott teljesíteni, így a 109. lett. Ez volt az első világversenye, így először túl kellett jutnia a tűzkeresztségen. Ha egy világbajnokságon először játszik valaki, az mindenképpen nagyon nehéz. Képzelheti: ott ül egy teremben nyolcszáz versenyző, s az nem egyszerű, hogy tíz évesen „megtaláld” magad.

Bendegúz úgynevezett pozíciós játékos, azaz kicsit zártabban küzd, erőssége, hogy jól teljesít a végjátékban.

–  A fordulók szokatlanul délután 16 órakor kezdődtek, és ez azt jelentette, hogy volt olyan parti, ami egészen este 10-ig tartott – emlékezett szűkszavúan az ifjú tehetség. – Egy ilyen, a leghosszabb volt a legizgalmasabb mérkőzésem, egy dél-afrikai sakkozó ellen sikerült győznöm. A végjátékban tudtam megverni, egy gyalogelőnyt sikerült öt órás játékkal érvényesítenem.

– Ez kiváló pozícióharc volt – tette hozzá Molnár Béla.  

Bodrodi Bendegúz gárdonyi, onnan jár át a velencei iskolába, ahol minden támogatást megkap a fejlődéséhez. Négy éve kezdett el aktívan sakkozni, s úgy jutott ki a világbajnokságra, hogy előtte országos bajnok lett Balatonlellén.

– Reálisnak kell lenni: a világbajnokságon még a tapasztalatszerzés volt a célunk, szoknia kellett a puskaporos levegőt. Értékelnie kell ezt, és eldöntenie magában, hogy akarja-e így folytatni, és ha igen, muszáj tovább haladnia ezen az úton. Az egyre nagyobb intenzitású edzésprogram csak azért nem magántanulói státuszt jelent, mert szüksége van a közösségre, az iskolatársakra – tette hozzá az elmondottakhoz az edző, a Baptista Sakkiskola mestere.

Bendegúzból szinte úgy kellett kiimádkozni a vallomást, de végül határozottan kijelentette: természetesen nagymester szeretne lenni.