Illéssys diákok Lengyelországban

Iskolánk tavasszal sikeres pályázatot nyújtott be a lengyel Wacław Felczak Alapítványhoz. Ennek köszönhetően iskolánk 25 diákja és 5 pedagógusa Lengyelországba utazhatott és a lengyel–magyar barátság keretén belül ismerkedhetett meg az ország magyar vonatkozású történelmével. A kísérő tanárok elláttak még mentori szerepet is: segítették a fogadó ország kulturális és turisztikai értékeinek megismerését. Tanulóink közül igen kevesen jártak külföldön, a Lengyelországba utazók közül pedig még nem járt senki.

A kirándulás megvalósulásának ideje 2019. június 23 és 27. között volt.

Programunk

Június 23. (vasárnap): Reggel 7 órakor indult a buszunk Lengyelországba. Első Bem József tábornok (Bem apó) szülőhelye, Tarnow városa volt. Bem szobrának felkeresésekor koszorút helyeztünk el szabadságharc hősének lábánál. Utunk következő programja a Petőfi és Bem nevét viselő székelykapu megtekintése volt. A kapu mögötti parkban a szabadságharc költőjének, Petőfi Sándornak a mellszobrát, valamint a szabadságharc csatáinak emlékére állított 12 kopjafát néztük meg. Ezután indultunk első napunk utolsó állomásához, a „könyöknyi király”, I. Ulászló szobrához. Magyar vonatkozása, hogy lányát, Erzsébetet magyar uralkodóhoz, Károly Róberthez adta feleségül. Majd utunk a krakkói szálláshelyre vezetett.

Június 24. (hétfő): Egész napos programunk Krakkó városában volt. A nevezetességek felkeresése a főtéren indult. Megtekintettük a Szűz Mária templom különböző magasságú tornyait, majd a Posztócsarnok épületét és a Főteret is körbejártuk. A tér egyik sarkában megtaláltuk a lengyelek között ellentmondásos „lyukas” fejet is. A tanulók ezután szabadprogramot kaptak, és csoportokban fedezték fel a város szépségeit. Látványos volt a hintók „parkolója” és vonulása. Ebéd után a krakkói várba folytattuk utunkat. A vár körbejárása után a Wawelska székesegyházba mentünk, ahol megtekintettünk több magyar vonatkozású történelmi személy sírját (Báthory István, Szent Hedvig). Levezetésképpen felsétáltunk a harangtoronyba is. A nap záróprogramjaként a Visztulán hajóztunk. Ez az eredeti programban nem szerepelt, de egy nagyon látványos eleme volt a kirándulásunknak.

Június 25. (kedd): Kirándulásunk legcsendesebb napja következett. Az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor felkeresése során tanulóinkon, tanárainkon a megrendültség látszott. A tűző nap ellenére a 6 órás túrát zokszó nélkül tettük meg. A magyar áldozatok tiszteletére berendezett háznál koszorút helyeztünk el.

A vacsora a lengyel gasztronómia megismerésének keretében zajlott. A szállástól nem messze találtunk egy hangulatos és színvonalas étteremet. Szakácstanulóink a vacsora végén kielemezték és összehasonlították a két konyha eltérő tulajdonságait.

Június 26. (szerda): Egy lengyelországi középiskola felkeresése szerepelt a programban. Találtunk egy olyan intézményt, ami hasonló képzési profilú iskolánkkal. Az iskolalátogatási program félsiker volt. Az iskolát megtaláltuk, azonban felújítások miatt sajnos nem tudtunk bejutni az épületbe. Ezt korábban jelezte az intézmény vezetője. Mindezek ellenére a későbbiekben is szeretnénk testvériskolai kapcsolatot kialakítani az együttműködés és a lengyel–magyar barátság jegyében. Ehhez a tárgyalások elkezdődtek, és az ősszel folytatódni fognak.

Az auschwitz-birkenaui élmények hatására diákjaink érdeklődést mutattak a további történelemtanulásra. Délelőtt elsétáltunk Oscar Schindler gyárához, előtte megálltunk a gettó hőseinek terén. Kulturális programunk zárásaként egy zsinagógában ismerkedtünk a zsidó vallási szokásokkal.

A nap kertipartival ért véget a szálláson, diákjaink közösen készítették el a vacsorát. Közben beszélgettek, és kialakultak olyan barátságok, amelyek – reményeink szerint – maradandók lesznek. Egy nagyon jó hangulatú estébe nyúló program végén tanulóink „elemlámpás dolgozatot” írtak, szobánként egy csapatban az elmúlt napok eseményeiről, a tanárnők kérdéseire válaszoltak. A legjobb csapat a tanévnyitón fogja átvenni jutalmát, kiemelve azt, hogy a kirándulás a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával valósulhatott meg.

Június 27. (csütörtök): A hazautazás során hosszabban megálltunk Zakopane városában, és séta keretében csodáltuk meg a sajtárusok és egyéb kézművesek termékeit.

Összegezve: egy tartalmas, látványos és tanulságos programsorozaton vettünk részt. Számunkra mindennél többet jelentett diákjaink szájából elhangzó „KÖSZÖNJÜK!” szó.

Isten áldását kérjük a Wacław Felczak Alapítvány munkájára, hogy minél többen átélhessék azt az élményt, amit diákjaink az öt nap alatt átélhettek.

Tóth László igazgatóhelyettes