Konferencia a félkarúak professzora emlékére

A Magyar Történelmi Családok Egyesülete és a Zichy Örökségért Alapítvány gróf Zichy Géza halálának 100. évfordulójára tavaly emlékévet szervezett, hogy bemutassa a magyar zenei élet e méltatlanul elfeledett géniuszát. A programsorozat októberben fontos állomásához érkezett, amikor a művész gyermekkori családi fészkében, Seregélyesen ismerkedett meg a közösség rendkívüli életének történetével, egy-egy művével. A Seregélyesi Baptista Általános Iskola és Seregélyes önkormányzatának szervezésében megrendezett szombati konferencia a polgármesteri hivatalban az emlékév méltó, értékes és színvonalas folytatásának bizonyult. Az esemény, amelyen jelen volt Szabóné Borbás Anikó tankerületi vezető is, ismét azt bizonyította, hogy a baptista iskola több mint iskola! 

A program a településvezető, Horváth Sándor polgármester megnyitó szavaival kezdődött el, aki először a grófi család megjelent tagjait, majd a többi résztvevőt, közöttük Varga Gábor országgyűlési képviselőt köszöntötte. Kijelentette: gróf Zichy Géza neve egyet jelent a művészet iránti elkötelezettséggel, a nemzeti értékek megőrzésével és a köz szolgálatával. Életútja, munkássága és emberi nagysága olyan példa, amely ma is érvényes és iránymutató. Élete azt bizonyítja, hogy a művészet és a közösség szolgálata kéz a kézben járhatnak. A polgármester hozzátette, külön öröm, hogy az eseményre eljöttek a grófi család leszármazottjai, hiszen így nem csak emlékezetükben idézték meg Zichy Géza alakját, hanem élő kapcsolatot teremthettek a család történelmi örökségével. Ez is azt bizonyítja, hogy szellemisége ma is élő és hatással van a közösségre.

A hatalom szolgálat

Zichy Mihály, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának nyugalmazott kutatója egy izgalmas, képzeletbeli mozaikot állított össze a család történetéről. „Minden vezető rétegben van és lehet selejt, de mindig voltak olyan emberek, akik olyan magatartásmintát mutattak fel, amely méltó egy ország vezetéséhez”, mondta. A család a 13. századtól eredeztethető: fegyverhasználat és műveltség, összetett volt az elvárás. Zichy István alapozta meg a vagyont és a jövőt, aztán idővel követték őt a többiek a történelem színpadán. Katonák, utazók, politikusok, hőstettek és kalandok, regénybe illő, szenzációs történetek és recski szenvedések követték egymást a múltban. Elit tulajdonságnak számított a szociális érzékenység, amely kiemelkedő szerepet játszott a Zichy-ek életében, mert tudták, akinek több a lehetősége, annak több a kötelessége is. „Mert a hatalom ­szolgálat, ez a valódi elit kulcsszava. Aki nem így fogja fel, nem méltó rá”, szögezte le Zichy Mihály.

Az előadást követően az egyébként a településen élő Bödő István, a Fejér Vármegyei Levéltár igazgatója a Zichy-ek és Seregélyes kapcsolatáról beszélt, amely két és fél évszázadot ölelt fel az 1650-es birtokszerzéstől kezdve a család ezen ágának fiú ágon történő megszakadásáig. Seregélyes a palotai vár tartozékaként került Zichy István tulajdonába, majd Zichy Ferenc volt az, aki 1818-ban mezővárosi rangot és vásártartási jogot szerzett. A birtok hatalmas és kiterjedt lett Fejér vármegyében. Ferenc nevéhez fűződik a kastély építése, amely idővel a Hadik család tulajdonába került, de ő volt az is, aki templomot és iskolát emelt. Jellemző a Zichy család tagjaira, hogy végig kitartottak a római katolikus vallás mellett annak ellenére, hogy a nemesség nagy része református hitre tért át.       

A félkarúak professzora

Stencinger Norbert történész, a hadtudományok doktora, hadszíntérkutató a Nagy Háború korszakába kalauzolta hallgatóságát. Elhangzott: a ma már inkább első világháborúnak nevezett világégés sokkal több meghatározó tényezőben hozott újdonságot, mint az azt megelőző fegyveres konfliktusok. Ezek közül az egyik a veszteségek rendkívüli módon megnövekedett száma volt, amely egyenesen következett a hadszíntérre vonuló tömeghadseregek létszámából. A harcok során szerzett sebesülések sok esetben maradandó károsodásokat okoztak, amelyek akadályozták a katonákat további életvitelükben. Rehabilitációjuk hatalmas terhet rótt a korabeli társadalomra. Zichy Géza érdekükben végzett személyes kiállása és tevékenysége példát mutatott. A honvédek a „félkarúak professzorának” nevezték – és erre a címére volt a legbüszkébb.   

A délelőtti programot Nagy István zárta, aki a Nemzeti Zenedéről beszélt, illetve a „zenegróf” pályafutását elemezte. Zichy Géza 1875-ben vette át az intézmény elnöki tisztét és szívügyének tekintette igazgatását. A zeneakadémia előszobájának tekintett konzervatóriumot folyamatosan új hangszeres tanszakokkal fejlesztette, a költségeket gyakran saját pénzéből vagy jótékonysági hangversenyek szervezéséből fedezte. A Károlyi-kormány e területen is gyalázatosan viselkedett, hiszen a Zenede működését 1918-ban hazug vádakra hivatkozva felfüggesztette. Az intézmény vezetését negyvenhárom év után méltatlan körülmények között elveszítő Zichy Géza egészsége megrendült, és ez 1924-ben bekövetkezett halálában vélhetően komoly szerepet játszott. Talán a sors kegye, hogy az 1927-ben újranyitott Zenede élére ismét egy Zichy gróf, János került.    

Az iskola, az értékőrzés bölcsője

A konferencia második részét Gyányiné Székely Violának, a Zichy Gézáról elnevezett tetétleni tagiskola igazgatójának előadása vezette be, aki Zichy Géza sárréti örökségét idézte fel, hiszen a hajdúsági község 1815-től a család birtokába került. Utána Deréky Géza következett, aki a remek hangú Dóczy Péter színművész közreműködésével, idézetekkel elevenítette fel a félkarú gróf életét. A következő előadót, Berecz Ágnes Gabriellát képzeletbeli utazásán Darvassi Andrea Kamilla zongoraművész és Lakatos György hegedűművész kísérte el. A jelenlévők vastapssal jutalmazták őket érte.

A Seregélyesi Baptista Általános Iskola diákjai az előadások között idézetekkel, szavalatokkal tisztelték meg a „félkarú óriás” emlékét. A konferenciát Sajtos Józsefnek, az oktatási intézmény igazgatójának, az elzamajori Pelikán-ház Erdei Iskola üzemeltetőjének zárszava foglalta keretbe. „Miért éppen egy iskola karolja fel az emlékprogramok szervezését? Az iskola tanít és nevel. Nevel tisztességre, tiszteletre, jó modorra, elfogadásra, befogadásra, együttélésre, viselkedésre, hazaszeretetre. Nevel – főként kisebb településeken a helyi közösség ismeretére, szeretetére, megbecsülésére, a helyi hagyományok tiszteletben tartására, továbbvitelére. Mi itt Seregélyesen igyekszünk erről nem megfeledkezni!”

Az emlékkonferencia résztvevői a program végén közösen koszorúzták meg gróf Zichy Géza sírját.   

Zichy Gézának már gyermekkorában, Seregélyesen szenvedélyévé vált a vadászat. Egy alkalommal, amikor leugrott a bakról és a kocsi hátsó ülésén lévő, csőre töltött sörétes puskája után nyúlt, a fegyver elsült és szétroncsolta a jobb felkarját. Csak egy tapasztalt katonatiszt barátjának lélekjelenléte mentette meg attól, hogy a helyszínen elvérezzen. Karjának elvesztését felidézve Zichy később ezt írta: „Gyáva gyermek voltam, akarat nélkül, és néhány hónap alatt a szerencsétlenség energikus, bátor fiúvá formált.” Semmiféle segítséget nem fogadott el, az asztalnál nem nyúlt olyan ételhez, amit egy kézzel ne tudott volna elfogyasztani. Egy saját maga által kidolgozott technikával, akaratának erejével és életkedvével tökéletesítette zongoratudását. A drámaíró, színműíró, zeneszerző, félkarú zongoraművész a kiegyezés utáni magyar komolyzenei élet egyik legkülönösebb képviselője lett. Hosszú időn át atyai jóbarátjával, Liszt Ferenccel együtt koncertezett Európa nagyvárosaiban. A Nagy Háború éveiben szinte állandóan úton volt, hogy a hadikórházakban saját példájával mutassa meg az amputált sebesülteknek, miként térhetnek vissza az önálló életbe, hogyan szerezhetik vissza önbecsülésüket. 

Forrás: feol.hu

Fotók: Varga Endre